Flakpanzer I
| Flakpanzer I | |
 | |
| Típus | önjáró légvédelmi löveg |
| Fejlesztő ország |  Harmadik Birodalom |
| Harctéri alkalmazás | |
| Alkalmazó országok | Harmadik Birodalom |
| Szolgálatban | 1941-1943 |
| Gyártó | Alkett, Stoewer |
| Gyártási időszak | 1941 |
| Gyártási darabszám | 24 |
| Háborús részvétel | második világháború |
| Általános tulajdonságok | |
| Személyzet | 6 fő |
| Hosszúság | 4,02 m |
| Szélesség | 2,6 m |
| Magasság | 1,72 m |
| Tömeg | 5500 kg |
| Páncélzat és fegyverzet | |
| Páncélzat | 6-13 |
| Elsődleges fegyverzet | 1 x 2 cm FlaK 38 |
| Műszaki adatok | |
| Motor | Krupp M 305 négyhengeres, porlasztós léghűtéses bokszer motor, 3460 cm3 űrtartalommal |
| Teljesítmény | 57 LE (42 KW) |
| Sebesség | 50 (úton),37 (terepen) km/h |
| Hatótávolság | 200 (úton), 175 (terepen) km |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Flakpanzer I témájú médiaállományokat. | |
A Flakpanzer I a nemzetiszocialista Németország első önjáró légvédelmi lövege volt a második világháború idején. Lényegében a Panzerkampfwagen I átalakított változata.
A Flakpanzer I Ausf. A (Sd.Kfz. 101) - 2 cm FlaK 38-as gépágyúval felszerelt légvédelmi változat volt, amelynek főfegyverzetét egy 20 mm-es FlaK 38-as légvédelmi gépágyú képezte, melyet a torony helyére építettek.
Története
[szerkesztés]A németek a csapat-légvédelmet különféle féllánctalpas vontatókra telepített önjáró légvédelmi lövegekkel biztosították (Sd.Kfz. 7/1, Sd.Kfz. 10/4). Ezek a járművek azonban sebezhetőnek bizonyultak, ezért már a második világháború elején igény mutatkozott egy teljesen páncélozott, lánctalpas alvázra épülő légvédelmi harcjárművekre. Az első ilyen próbálkozás eredménye az 1941-ben kis példányszámban épült Flakpanzer I könnyű légvédelmi-páncélos lett, amely azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A fejlesztéssel ezt követően leálltak, mivel a Luftwaffe a háború első felében mind a keleti, mind az észak-afrikai fronton uralta a légtereket, és az ellenséges légi tevékenység is elenyésző volt. 1943-tól kezdve azonban a Wehrmacht számára egyre súlyosabb problémát jelentett a szövetségesek növekvő légifölénye. Az ellenséges gépek jelentős veszteségeket okoztak a Wehrmacht számára; ezeket a német hadiipar már nehezen tudta pótolni.
Az 1941-ben hadrendbe állított Flakpanzer I a német 614. Flak Bataillon fegyverzeteként 1943-ban a sztálingrádi csatában jórészt megsemmisült.[1]
1943 októberében Adolf Hitler engedélyt adott egy „ideiglenes megoldásnak” szánt típus sorozatgyártására, amely a Flakpanzer 38(t) Gepard elnevezést kapta.
Jellemzői
[szerkesztés]Egy 57 LE-s motorral, egy lánctalppal és 16 görgővel rendelkezett. Fegyverzete egy 20 mm-es légvédelmi gépágyú volt, 10 lőszerrel. Maximális sebessége 25-30 km/h volt. Személyzete 6 főből állt. Páncélzata elöl 30, oldalt 25, hátul 10 mm volt.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ RB: panzerkeil.masodikvh.hu – Flakpanzer I (magyar nyelven). © Panzerkeil. [2017. december 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. február 17.)
